fbpx

Az Infectious Diseases Society of America április 11-én publikált egy ajánlást a COVID-19 kezelési lehetőségeiről. A cikk a COVID-19 betegségben jelentkező cytokin vihar kezeléséről mindössze egyetlen szert tárgyal, a tocilizumabot. A tocilizumab az eddig rendelkezésre álló, egyébként Kínából származó adatok alapján jelentősen csökkentette a halálozást, azonban ez egy leíró jellegű vizsgálat volt, pontosabban egy úgynevezett historikus kontrollcsoportot alkalmaztak ahhoz, hogy a szer hatását meghatározzák. Számos egyéb tény is gyengíti a kínai vizsgálat bizonyító erejét, ezért, tudományos szempontból, az úgynevezett evidencia-szintje a publikációnak alacsony. Mindezt átgondolva az amerikai infektológusok azt a javaslatot tették, hogy a tocilizumabot kizárólag klinikai vizsgálat keretében alkalmazzuk.

Az állítással, hogy lehetőség szerint vizsgálat keretében alkalmazzuk, csak egyetérteni lehet, az értékelhető evidencia-szintű (megfelelő bizonyító erejű) következtetések csak akkor fognak rendelkezésre állni, ha minél több klinikai vizsgálat indul, hiszen a klinikai vizsgálatok szigorú szabályrendszere tudja azt garantálni, hogy értékelhető adatokat kapjunk egy terápia hatékonyságáról és biztonságosságáról.

Mi akkor a gond ezzel a javaslattal?

Az, hogy a klinikai vizsgálatok költségesen működnek, és hatalmas, jól szervezett apparátust igényelnek, ezért csak korlátozottan elérhetőek. A világ összes betegének csak egy nagyon kis százaléka részesül abban a szerencsében, hogy klinikai vizsgálatban egyáltalán lehetősége van résztvenni.

Másrészt a klinikai vizsgálat, pont a nagyon szigorú szabályozása miatt nem tévesztendő össze a betegágy melletti napi klinikai munkával. Elképzelhető, hogy a klinikai vizsgálat beválasztási kritériumai miatt egy beteg kiszorul a klinikai vizsgálatból, pedig a kezelőorvosnak egyéb adatok és szempontok alapján az a meggyőződése, hogy a beteg hasznára válna az adott vizsgálatban alkalmazott gyógyszer. Ilyen helyzet számtalanszor előfordul járvány nélkül is. Az eljárás ezekre az esetekre az, hogy valamilyen alternatív utat kell felajánlani a betegnek. Ez lehet egy másik választható gyógyszer is. Ha azonban ilyen nem áll rendelkezésre, akkor a vizsgálatban alkalmazott gyógyszert kell felajánlanunk, de nem a vizsgálat keretén belül. Ekkor merül fel az úgynevezett “off label” alkalmazás lehetősége.

Van tehát egy másik lehetőség, egy másik út is a klinikai vizsgálatok mellett. Bár ez is tudáson, tapasztalaton, tényeken alapul, mivel ezek nem érik el a perdöntő bizonyíték erejét, természetesen az “off label” alkalmazás rejt bizonyos mértékű veszélyeket is.

Hogyan egyensúlyozhatunk a pengeélen, amikor a döntéseink

a betegre veszélyes és a beteg hasznát hozó

eredményre is vezethetnek? 

Milyen a jó orvos és jó vezető – világjárvány idején?

Az orvos vezető is. Munkája, döntései, reflexei nagyban hasonlítanak egy cég vezetőjének működéséhez, ezért egy pár napja a Harvard Business Review-ban megjelent írás fontosabb megállapításain keresztül mutatom meg, hogy mi teszi a jó orvost világjárvány idején. Nézzük, mit ír a HBR a jó vezetőkről, és nézzük meg mit tanulhatunk ebből orvosként!

Cselekedj időben!

Bizonytalan helyzetben a vezetőt az emberi ösztönei, vezetői tanulmányai és tapasztalatai arra késztetik, hogy halassza a döntést, és csökkentse az emberekben a fenyegetettség érzetét, addig, amíg tisztábban nem lát, és felelős döntést nem tud hozni. Ezzel minimalizálni próbálja a tévedés lehetőségét. A vezetők, akik így cselekszenek, sajnos megbuknak a vezetés “koronavírus-tesztjén”. Amikorra a helyzet világossá válik, akkor már messze túl vagyunk azon, hogy kontrollálni tudjuk a krízist.

Különleges vezetői képesség kell ahhoz, hogy ellenálljunk a késztetésnek, hogy – az emberek biztonságérzetét fenntartandó – alábecsüljük a helyzetet, és ahhoz is vezetői képesség kell, hogy meg tudjuk hozni a megfelelő döntéseket.

Orvosként hasonló hibákat követhetünk el. Amikor elhalasztja valaki a döntést: “Várjuk meg a klinikai vizsgálatok eredményét”. Amikor bagatellizál: “Ez csak egy influenza.”

Nil nocere! Az orvos soha nem árthat, ennek a célnak a szellemében született meg a tudományos bizonyítékokkal alátámasztott orvoslás. Enélkül nem lenne a világban gyógyszerfejlesztés, számos krónikus betegség, amit ma sikerrel gyógyítunk, nem lenne kezelhető.

Orvosként ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy szokatlan időket élünk, világszerte betegek ezrei halnak meg nap mint nap. Természetesen csodás lenne, ha lennének válaszaink minden terápiás helyzetre, és biztosan könnyebb lenne nem csinálni semmit, amíg az adatok rendelkezésre nem állnak. De ezt nem tehetjük meg, mert a betegnek, aki előttünk fekszik, itt és most van szüksége a segítségünkre.

Reménytelen helyzetben a korábbi tapasztalat vezethet minket. A vakrepülés nem azt jelenti, hogy a pilóta becsukja a szemét. Egy repülő pilótájának műszerek nélkül, viharban is tudnia kell landolni – minden korábbi tapasztalatát latba vetve, gyakorlatára és tudására támaszkodva.

A kommunikációd legyen őszinte!

A kommunikációd legyen mindig őszinte és átlátható. Nem elég igazat mondani, hanem “mindent” el kell mondani. A rossz vagy nehéz hír közlésének egyetlen ellensúlya az őszinte és átlátható kommunikáció.

Simon Sinek, motivációs előadó, a méltán híres Start With Why című könyv szerzője a járvány elején azt javasolta a nehézséggel küzdő cégvezetőknek, hogy üljenek le az alkalmazottakkal, beszéljék át a lehetőségeket, és találják meg közösen a megoldást. Nem elég elmondani, bevallani, hogy baj van, hanem őszintén eléjük kell tárni a számokat – mutasd meg a könyvelést, a terveket, legyél teljesen átlátható, hogy megőrizd az emberek bizalmát.

A videó megtekintéséhez kattintson a nyílra.

Vezetőként ez azt jelenti, hogy annyira világos és pontos leírást adunk, amennyire csak emberileg lehetséges. Megosztjuk, amit vezetőként a helyzetről tudunk, amit a jövőről gondolunk, és azt is, hogy mindennek milyen hatása lehet az emberekre. Ugyanakkor a kommunikációnk nem lehet teljesen mentes a reménytől. Valahol meg kell mutatnunk a reményteljes jövő vízióját is, hogy az emberek abba az irányba fordíthassák az energiáikat. Remény nélkül nincs megoldás.

Az egészségügyben megélve most a személyzet egy részének központi átvezénylését, vagy a kórházi struktúra átszabásának folyamatát, látszik ennek fontossága: nem elég tájékoztatni az embereket. A közvetlen munkahelyi vezetőnek őszintén el kell mondania a döntése hátterét, a miértjét – azt, hogy vezetőként miért cselekedett, vagy nem cselekedett egy adott kérdésben. Azok a vezetők lesznek a járvány után sikeresek, akik ezt most meg tudták, meg tudják tenni.

Orvosként ugyanez a felelősségünk a beteg felé. Őszintén tárjuk elé, hogy milyen lehetőségeink vannak, milyen terápiák közül választhatunk, azoknak mik az előnyei és kockázatai, majd közösen hozzuk meg a beteg számára legjobb döntést. Ahogy Dr. Paul Sax, a New England Journal of Medicine szerkesztője írta: lehet, hogy ő maga nem vetné magát alá egy adott COVID-vírus ellenes kezelésnek, mert nem győzték meg a rendelkezésre álló adatok, ugyanakkor tiszteletteljes figyelemmel hallgatná a terápiát óhajtó betegét, és elrendelné a kezelést, ha biztos benne, hogy a betege megértette az előnyöket és a kockázatokat.

Köszörüld ki a hibákat!

Akármilyen körültekintő is a vezető, lesznek hibák, ilyen a krízis természete. Az esetleges hibákra adott vezetői válasz lesz a döntő.

Először is, a sikeres vezető nem tolja el a felelősséget, és nem kezd mások hibáztatásába sem. Ellenkezőleg, a jó vezető az újabb problémára és annak megoldására fókuszál, előre tekint és nem hátrafelé mutogat. A jó vezető elismeri a hibákat, és látja, láttatja azokat teljes komplexitásában.

Minden hibára adott válasz kulcsa, hogy kellő figyelemmel jártunk-e el, elismertük-e és sikeresen léptünk-e, avagy sikerrel vezettük-e az embereket a megoldás irányába.

Orvosként szintén megfontolandó tanács. Az orvos és a nővér is hibázhat. Bűnt akkor követnek el, ha ezzel kapcsolatban nem őszinték, és a hiba helyrehozásában magára hagyják a betegüket, kollégáikat. Igen, el kell ismerni, hogy kétségbeesett helyzetekben, amikor kevés a rendelkezésre álló adat, idő és lehetőség a bölcs döntéshez, amikor beteg ezrei halnak meg, akkor előfordulhatnak egészségügyi hibák. Fontos, hogy ezeket a hibákat felismerjük, elismerjük és korrigáljuk, illetve megelőzzük az ismétlődésüket.

Tanulj, és merj kérdezni!

A veszélyhelyzet elleni védekezés nyilvánvalóan meghaladja az egyszemélyi döntések kompetenciáját és az egyszemélyi döntések elvárható súlyát. A kormány létrehozta az Operatív Törzset és a védekezésben résztvevő egészségügyi, illetve nem egészségügyi szolgáltatók is elmozdultak egy – a gyorsan változó külső környezethez proaktívan adaptálódni tudó – új kollektív vezetési struktúrára felé, amely biztosítja a folyamatos működés biztonságát.

A jó vezető folyamatosan szakértő tanácsadókkal konzultál, és energiát nem kímélve keresi, illetve ütközteti az eltérő véleményeket.

Ezt tesszük mi is, orvosként. A tudományos folyóiratok rekordsebességgel osztják meg az új tudományos adatokat, eredményeket. Az orvosok informális online kommunikációja gyakorlatilag real-time köti össze a világ különböző részein dolgozó kollégákat. Én az elmúlt hetekben személyesen konzultáltam amerikai, holland, olasz és ausztrál kollégákkal. A Facebook-csoportok, levelezési listák válnak a járvány elleni védekezés szellemi műhelyévé.

Tapasztald meg a szenvedést!

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a “big-picture”-re hivatkozva értelmet adunk a döntéseinknek, és a vezetői képesség része, hogy ellenálljunk a kísértésnek, hogy a részletekre is figyeljünk. A vezető azt gondolhatja: a jó döntés érdekében az emberi élet legyen inkább csak statisztika.

A jó vezetői képesség bizonytalan, gyorsan változó krízis idején ezzel szemben pont azt jelenti, hogy tudjuk a másik helyébe képzelni magunkat – a jó vezetés ismérve: empátiával vezetni. Soha nem lesz ilyen éles annak megítélése, hogy döntéseink, kommunikációnk kellő együttérzésről tanúskodik-e, avagy érzéketlennek mondható…

Az egymásra figyelés, együttérzés erősödése megfigyelhető az egészségügyben is. Hatalmas erők mozdultak meg a nővérekben, orvosokban a járvány óta, és fantasztikus szolidaritásról tesznek bizonyságot az őket este megtapsoló emberek is.

Azt kívánom, orvosként és vezetőként is legyünk méltóak a tapsra!

Szóljon hozzá!